Be nem állt a csőrük… Talán csak akkor, amikor a kezdő-gólya-táncot ropták. De azután! Nyelvtörőt daráltak savanyú jégkockával a szájban. Vagy éppen szerelmet vallottak a kollégium közössége előtt (nem önszántukból, mégis lelkes átéléssel). Szívesen felvették az énekesmadár szerepet is (úgy, ahogy), hamiskás (a dalok is úgy szóltak) mosolyra késztetve bennünket. Kötélen nem, de tojásokon (hogy ezek milyen törékenyek) „roppant” jól táncoltak. Szem (és zokni) nem maradt szárazon.

Szeptember 28-án a város középiskoláinak kedvelt madarai, a „gólyák (összesen 35-en) fészkelték be magukat a kollégium épületébe, hogy a fiókalét, a szárnybontogatás szépséges küzdelmein keresztül megkezdjék elsajátítani a kötelékben repülés tudományát. Eme nemes célkitűzés megvalósításában lelkes, hathatós segítséget kaptak a végzős diákoktól, akik nagy szeretettel – fárad(t)ságot nem kímélve – vetették bele magukat a feladatba.

Kollégiumunk több évtizede egyhetes rendezvénnyel tiszteleg márciusban Arany János előtt. A 200 éve Nagyszalontán született költőóriás szobránál Sárközi Anna, az Ady Endre – Bay Zoltán Gimnázium és Kollégium intézményvezető asszonya mondta el gondolatait, majd megnyitotta az események sorát.

Az időjárás mostanában valahogy nem tartja számon, hogyan kell viselkednie… Ballagás idején. A hideg ellenére a szívekbe így is melegség költözött, ebbe már nem volt beleszólása. 

A fiatalabb kollégisták a ballagók tiszteletére koradélután feldíszítették a kollégium előterét, lépcsőit, folyosóit. A végzősök utoljára járták végig szeretett otthonuk szobáit. Junó Daniella versmondása után Sárközi Anna, a gimnázium intézméyvezető asszonya szólt a diákokhoz, mondta el gondolatait, majd Nagy Ferenc nevelő adott tanácsokat elkövetkező útjukhoz. A maradó tanulók nevében Porumb Helga köszönt el a ballagóktól. A végzősök képviseletében Máté Boglárka vett búcsút. Sin Szabina szép énekével ajándékozta meg az ünneplőket.

Középiskolánk kollégium tavasszal egyhetes rendezvénnyel szokott tisztelegni névadója, Arany János előtt. Így van ez már több mint két évtizede. A költő szobránál virágot helyeztünk el, miután Balogh Endre Tanár Úr elmondta gondolatait, és megnyitotta az események sorát.

A hetet sport és műveltségi vetélkedők, egyéni és társas játékok, huncutságok színesítették. Ki-ki kedvére válogathatott a programok közül - ideje, kedve, képességei szerint.

Egyesek habzsoltak, mások csupán csipegettek. A négy nap során a megmérettetés néha éjszakába nyúlt. Általában sportszerű, becsületes küzdelmeket láthattunk.

Augusztus 24-én „madarak” érkeztek intézményünk kollégiumába. Ornitológiai szempontból megvizsgálva őket, a hosszú piros csőr (amelyet a madárkedvelő végzős diákok előre elkészítettek) és az 1 lábon állás tette egyértelművé gólya mivoltukat…

Szóval megkezdődött a hagyományos gólyatábor. A fiókák azzal a céllal érkeztek, hogy 48 embert (madarat) próbáló, mégis szórakoztató órát töltsenek itt el. Szárnyaikat bontogathassák, és tanuljanak meg kötelékben repülni…

Április 27-én koradélutántól nagy sürgés-forgás volt a kollégiumban. Az épületet kellett díszbe öltöztetniük a gyerekeknek, hiszen végzős kollégiumi társaik ballagására készültünk. Szaporodtak a gallyak, virágok, hamarosan orgonaillat töltötte be a folyosókat. Elkészült a „mű”. Igazán szép lett. Mint ahogyan a diákok is szépek lettek, ünneplőbe öltöztek, és – azt hiszem – a lelkük is ünneplőbe öltözött.

Azt mondják, 1 fecske nem csinál nyarat. 36 gólya viszont igen.

Nos, a mi gólyáink (új elsőseink) a tanévkezdést megelőző héten, augusztus 25-én fészkelték be magukat a kollégiumba, hogy 48 emlékezetes órát töltsenek el együtt. Gazdag program várt rájuk. Megvalósításában (szervezésében, lebonyolításában) nevelők, tanárok és 12-13. osztályos diákok vettek részt.

Oldalak

Kollégium

Feliratkozás Kollégium csatornájára